Rólunk

A fennmaradt adatok szerint ez valójában egy, a Pálffy család tulajdonában lévő majorság volt. Eredetileg egy „Zöld Fához” (U zeleného stromu) elnevezésű fogadó működött itt; ez elsősorban fuvarosok számára fenntartott szálláshely volt, ahol a lovak elhelyezéséről is gondoskodtak. A 19. század végén a fogadót a Wallner család vásárolta meg; ők Alsó-Ausztriából származtak, és a racsdorfi (Rača) grófi birtokok intézőiként dolgoztak. 1919-ben Tomáš Sedramac vásárolta meg a majorságot és a fogadót – amely ekkor már a „Peklo” (Pokol) nevet viselte (fia, Miloš Sedramac és lánya, Anča Sedramacová elmondása alapján). Az utolsó ismert tulajdonos Khandl úr volt. Amikor 1840-ben megindult a lóvasúti közlekedés a Pozsony–Nagyszombat vonalon, a racsdorfi vasútállomásnál – ahol naponta kétszer haladt át a szerelvény – lóváltó állomás működött a vonatot húzó lovak számára.

Az 1848–1849-es forradalmi években azon a területen, ahol ma a Szlovák Köztársaság Alkotmányának parkja és az elesettek emlékműve található, 1500 fős, Stupavából idevezényelt hurbanista önkéntescsapatot szállásoltak el. Közülük egy századnyit tettek ki a racsdorfi (Rača) önkéntesek. Az önkéntesek itt tették le esküjüket Štúr, Hurban és Hodža jelenlétében.